A változás menetrendje: Felismerés - Elismerés - Megismerés - Elfogadás – Változás

Készült: 2020. október 09. péntek, 19:50

A változás menetrendje: Felismerés - Elismerés - Megismerés - Elfogadás – Változás

Ezért nagy hangsúlyt fektet Stoll Gábor a tudatos megértésre. A személyiségfejlesztő szakember hisz abban, hogy a XXI. században is lehet növelni a lelki és szellemi tudatosságot.

„Felhasználva az emberi agy fiziológiai működését, a gondolatokat és az érzelmeket uralva kevesebb külső és belső (!) konfliktusban lesz részünk, azaz boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élhetünk” - hangzott el az EFOP-1.2.11-16-2017-00043 kódszámú projekthez kapcsolódó ösztöndíj- és lakhatási program nyertes pályázóinak tartott érzelmi intelligencia képzésen.

Miért stresszesek az emberek? Talán még jobb kérdés lenne, hogy mitől NEM olyan stresszesek bizonyos emberek? Hiszen a stressz a mindennapjaink része, a külvilág hatásai minden élőlényben stresszt okoznak, bennünk emberekben pozitív (vizsga, új állás, gyermek születése vagy autóvásárlás) vagy negatív, ún. distressz (pénzügyi, egészségügyi vagy érzelmi szituációkban) formában. Van, aki jobban kezeli, van, aki kevésbé. Azonban minél stresszesebbek vagyunk, annál inkább az érzelmek vezérelnek mindenkit, a helyzeteket veszélyesebbnek látjuk a valóságosnál, emiatt pedig több stresszhormon termelődik.

A stresszhormonok tartósan magas szintje felborítja a szervezet egységes működését, egyes szerveknél túl-, más szerveknél pedig alulműködést eredményeznek.

Ennek a kezelése óriási tudatosságot igényel a szakember szerint, hiszen míg a tudatalattink 11 millió bit/s sebességgel dolgozzák fel az információt, addig a tudatos rész 5-20 bit/s (!) sebességgel, emiatt sokaknak hamarabb jár el a szája/keze, minthogy átgondolnák. Visszafogni az önkéntelen, tudatalatti reakcióinkat és megvárni, amíg a tudatos "utoléri", na ehhez rengeteg gyakorlás szükséges, de ez a valódi stresszkezelés titka.

A konfliktuskezelésről tanult a legtöbbet Kovács Máté, a csoport egyik tagja. Szerinte egy-egy nézeteltérést úgy kell megoldani, hogy a megoldás mindkét fél számára elfogadható legyen.

De a "pörgős élet" is nagy hatással van a mindennapokra, hiszen egyre kevesebb idő alatt kell elvégezni bizonyos tevékenységeket, ilyen például az evés is. Sokszor szénhidrátban gazdag ételeket esznek az emberek, és mivel a szénhidrát a leggyorsabban feldolgozható energiaforrás a szervezet számára, gyakran "túlpörgetik, túltankolják" magukat. Tudatos döntések kellenek ahhoz, hogy néha lelassítson vagy megálljon az ember, vagyis kihúzza a csónakot a partra".

Ugyanez igaz a kommunikációra is

„Ugye milyen érdekes, hogy minden mindennel összefügg?” – kérdezte mosolyogva Stoll Gábor az interjú közben saját magától. A személyiségfejlesztő tréner szerint nincs idő csevegni, pedig kellene, hogy legyen. Azt mondják, egy ember egész életében meghatározza az édesanyjához való viszonyát, hogy születésekor rögtön elvették-e tőle, vagy hagyták, hogy közösen pihenjék ki a megpróbáltatást. Az emberi érintést és a közelséget semmi sem pótolja. Chat-en, telefonon, E-mailen keresztül rengeteg olyan metakommunikációs és non-verbális elem vész el, ami butítja az információ minőségét és ezáltal megnehezíti a döntési képességeket. Hogy ez jó irány-e, avagy sem, azt nehéz megmondani.

Az EFOP-1.2.11-16-2017-00043 kódszámú projekthez kapcsolódó ösztöndíj- és lakhatási program nyertes pályázóinak tartott Mindennapi kommunikáció II. című képzésre
Koroknai János úgy indult el, hogy egy izgalmas, érdekes napot tölt el a Veres Péter Kulturális Központban. Élvezte, hogy egy olyan játékos és vicces feladat közben ismerte meg a képzésen részvevőket, ahol a legfőbb pozitív tulajdonságokkal együtt kellett bemutatkozni. Hozzátette, hogy életszerű példákon keresztül beszéltek a kommunikáció fontosságáról.

Például amikor egy gyerek hazajön az iskolából és a szülő megkérdezi, hogy: "Mi volt az iskolában?", akkor az az információ kinek érdekes? Általában a gyereknek kevésbé, mint a szülőnek. A szülőknek azonban "nincs idejük", hogy a gyereket érdeklő témákat vagy tevékenységeket keressen, magyarán, amit együtt tudnak átbeszélni vagy végezni. Megint csak óriási tudatosság és kitartás szükséges ahhoz, hogy a szülő átlássa a helyzetet, „belásson a kulisszák mögé” és értékelje a döntésének következményét. A személyiségfejlesztő tréner szerint ez nem egy tudományos tevékenység, hanem pusztán a józan ész.

Fontos a másikra figyelni

Ezt már egy érzelmi intelligencia témakörben jártas tréner mondta. Ez az alapja annak, hogy elkerüljük a kellemetlen pillanatokat, hiszen nincs attól rosszabb, mint amikor két ember nem figyel egymásra. Elsősorban a „nemtörődömségből” vannak a konfliktusok. Révész Árpád ezért az EFOP-1.2.11-16-2017-00043 kódszámú projekthez kapcsolódó ösztöndíj- és lakhatási program nyertes pályázóinak tartott stressz- és konfliktuskezelési képzést a bemutatkozással és egy kötetlen beszélgetéssel kezdte. Az érzelmi intelligencia azt a képességet jelöli, hogy egy ember mennyire tudja megérteni és kezelni a saját érzelmeit, no és persze adott helyzetben a másikét. Először képessé válunk önmagunk megismerésére. Felismerjük a jót és ami szerintünk nem annyira jó bennünk. Utána megértjük, hogy az emberi tulajdonságok minősítése azért nehéz, mert gyakran ugyanazt nézzük más szemszögből. Például, ha valaki a mi kedvünkért újra és újra megcsinál valamit, akkor az kitartó, de ha éppen olyan dolgot csinál, amit nem szeretnénk, akkor csökönyös. Ráadásul azonnal az adott személyt véljük ilyennek, vagy olyannak. Miközben megismerjük önmagunkat, rájövünk, hogy ezek a tulajdonságok az adott cselekedetre jellemzőek. Elkezdjük felismerni a másikban azt, hogy hasonlóan működik, mint mi magunk. Ezáltal eljutunk oda, hogy tudatosan felismerjük a másikban a hozzánk hasonló emberi lényt. Így eljuthatunk arra a pontra, ahol feltételezzük, hogy egy konfliktus-helyzetben a másik ember nem ellenünk lép fel, hanem önmaga érdekeit akarja megvédeni. A képzések célja, hogy ezen a fejlődési folyamaton eljussunk odáig, hogy a másik ember önérvényesítési szándékát megfelelően kezeljük. Érezzük meg, hogy mit szeretne a másik, és legyünk képesek a saját érzéseinket kifejezésre juttatni, ugyanakkor a történteket tényszerűen meg tudjuk fogalmazni. A pszichológia már évtizedekkel korábban is rendelkezésünkre bocsátott megoldásokat: Gordon-féle tudatos kommunikáció, amiből egyenesen levezethető a ma olyan divatos asszertivitás, vagy a Marshall nevével fémjelzett EMK (Erőszakmentes Kommunikáció); de ide sorolható a TA (Tranakcióanalízis), mely talán ismert Eric Berne Emberi játszmák című könyvéből. A képzésen az adott csoport tagjaihoz igazítva ismerkedünk meg a lehetőségekkel, beszélgetve, kölcsönösen kiegészítve a másikat, vagy a többiek gondolatait, a résztvevők fogalmazzák meg, hogy hogyan válhatunk egy jobb világ részévé. Egyszerre cél és eszköz, hogy mi magunk fejlődjünk, mert ezzel a világunkat tesszük jobbá. Egy jobb világban pedig mindenki boldogabb, ezzel automatikusan csökkentve az ember-ember közti konfliktusok súlyosságát. Talán ezzel be is érhetnénk, hiszen oly unalmas lenne az élet, ha minden konfliktus megszűnne… Komolyra fordítva: az nem lehet cél, hogy ne legyen konfliktus, hisz olyan világ nem létezhet, ahol mindig mindenki pontosan ugyanazt szeretné. Meg kell tanulnunk elfogadni, hogy a másik embernek is vannak önálló szándékai. Meg kell tanulnunk, hogy megértük a másikat és megértessük vele önmagunkat. Ha egy mód van rá, nem szabad megelégednünk azzal, hogy passzív elviselői leszünk egy másik agresszív fellépésének, de még a kompromisszum sem tökéletes megoldás. Törekednünk kell az olyan win-win helyzetekre, ahol teljes konszenzust, vagyis nem a lemondáson, hanem a terveink megvalósulásán alapul az egyetértés. Ennek elérése egy hosszú tanulási folyamat eredménye, amelyet a tréningen résztvevők megkezdtek, és megismerték a továbblépési lehetőségeket.